A dokinál

Ma reggel korán ébredtem ugyan, de még heverésztem az ágyamban, amikor a gazdáim is felébredtek. Miután mindannyian megreggeliztünk, rám rakták  a hámot, és a pórázt. Még egyszer levisznek sétálni? Nem, mert az udvaron kint volt a kocsi, és mi arra mentünk pont. Nagy boldogan szálltam be a, mert azt hittem, hogy a kutyabarátaimhoz megyünk mint tegnap. Mikor a város felé tartottunk megéreztem, hogy nem. ÁÁÁ... Elkezdtem reszketni és nyüszíteni.-Ne vagy a kozmetikushoz, vagy pedig az orvoshoz fogunk menni. :( És igen, megérkeztünk az állatorvosi rendelőhöz. A rendelőben csak egy kutya volt előttünk, így hamar sorra is kerültem. Felraktak engem a hideg vizsgálóasztalra és jöhetett a szuri ( veszettség elleni oltás ). Meg se nyikkantam de annál jobban remegtem. Az oltás után le is mértek engem. 5 kiló vagyok. :D Igen ahhoz képest sokat híztam, hiszen ősszel voltam utoljára dokinál. Miután túlestem a vizsgálaton mérgesen húzódtam el a doki kezei alól, és nem hagytam, hogy megsimogasson. Ezután elmentünk a piacra, és kaptam finom kutyaropit, de még a boltostól sem fogadtam el a jutifalatot. Igen ha egyszer megsértődök akkor hagyjanak is békén. Itthon pihentem egy nagyot és utána vidáman folytatódhatott is a nap.